Vissza a többi cikkhez

Hasznos tippek állásinterjúra

A leggyakoribb munkáltatói kérdések

  • Miért szeretne a mi cégünknél dolgozni? (Gondolja végig: mi az, amit tud a cégről? Alaposan érdeklődjön a cég felől!)
  • Milyen tapasztalatokkal rendelkezik? Milyen állásokat töltött be? Milyen tényleges feladatokat látott el?
  • Miért akar állást változtatni? (Egyszerű és világos választ adjon erre a kérdésre!)
  • Milyen képességekkel rendelkezik? (Mondjon példákat olyan feladatokra, amelyek elvégzése közben sikerrel kamatoztatta a szóban forgó képességeit!)
  • Melyek az erősségei, miben érzi magát kiemelkedően tehetségesnek? (Itt is, ha lehet, szolgáljon bizonyítékokkal!)
  • Melyek a gyengeségei? (A kérdés csapdát rejt! Erre az alapvetően negatív kérdésre lehet pozitív módon is válaszolni, pl. túlzott aprólékosság, maximalizmus stb. Érdemes továbbá a fejlesztendő tulajdonságait hangsúlyozni.)
  • Milyen szakképzettségei vannak? (Röviden és pontosan sorolja fel, milyen tanfolyamokat végzett a hivatalos képzéseken kívül!)
  • Mit szeretne elérni a pályán? (Mit szeretne csinálni 10 év múlva, hol szeretne tartani 20 év múlva stb.)
  • Szeretne-e még elmondani valamit önmagáról? (Van-e még valami, amit a kérdezőnek feltétlenül tudnia kell Önről? Pl. nyelvtudás, külföldi tanulmányút, kedvenc kutatási téma.)
  • Maradt-e kérdése az állással kapcsolatban? (Pl. milyen feladatokat kell ellátnia, hányan dolgoznak az adott területen, melyek a továbbtanulási, előrehaladási lehetőségek, van-e a cégnél belső továbbképzés?)

Aranyszabályok

  • Tanuljunk meg hallgatni!
    A legfontosabb információkat egy-egy finom kivárás után kaphatjuk. Nem kell félni a csendtől! Inkább egy-két másodperc szünet, mintsem túlzott ööö-zés vagy krákogás.
  • Figyeljünk!
    Figyelmünket fejezzük is ki! Utaljunk arra, amit már hallottunk, hiszen illik megjegyezni az elhangzott információkat. Testtartásunk (enyhe előrehajlás), kéztartásunk (laza, elengedett tartás), mozdulataink (fejbólintás), apró megerősítések ("értem") mind kifejezni hivatottak azt, hogy fontos számunkra, amit hallunk.
  • Hangosan, tisztán, érthetően beszéljünk!
    A motyogás, a túlzottan halk beszéd a bizonytalanság és az önbizalomhiány nem túl előnyös képét közvetíti a hallgatónak. Beszédünk is, miként írásunk, legyen nyelvhelyességi szempontból kifogástalan, stílusában pedig a helyzetnek és a beszélgetés hangulatának megfelelő. Kerüljük a szlenget, és ne éljünk vissza az idegen szavak használatával sem.
  • Ne csak szájjal, testtel is beszéljünk!
    Nem kell végig leszorított kezekkel, mereven ülni. Helyezkedjünk el kényelmesen! Igyekezzünk olyan hangulatot teremteni, hogy bátran használni tudjuk megszokott gesztusainkat. Ne feledjük, hogy partnerünk egyszerre észleli azt, amit mondunk, és azt is, ahogyan mondjuk. Bármilyen hihetetlen is, ez utóbbi a fontosabb.
  • Nézzünk a másik szemébe!
    Ne kerüljük a másik tekintetét, hisz nincs mit szégyellnünk vagy takargatnunk. Ne viseljünk napszemüveget! Ha bizottsággal találkozunk, vagyis több ember végzi a felvételiztetést, keressük a kapcsolatot mindegyik résztvevővel! Ám nem baj, ha kezdetben a legrokonszenvesebb ember tekintetétől kapjuk a biztatást.
  • Felejtsük el a rossz szokásainkat!
    Ne babráljuk a fülünket, ne vakargassuk a fejünket, ne rágjuk a körmünket!
  • Fejezzük ki érdeklődésünket és lelkesedésünket mozdulatainkkal és szavainkkal!
    Ha fontos számunkra a beszélgetés, személyünk is fontosabbnak tűnik.
  • Ne oktassuk ki leendő munkáltatónkat!

Kérdezzünk!

  • Hányan jelentkeztek erre az állásra?
  • Pontosan milyen feladatokat kell majd ellátnom (ha korábban nem hangzott el)?
  • Ki lesz a közvetlen felettesem (ha korábban nem hangzott el)?
  • Hány beosztottam lesz (vezetői pozíció esetén)?
  • Hol helyezkedik el a leendő munkaköröm a szervezeti felépítésben?
  • A feladatkör önálló-e vagy csapatmunkát követel meg?
  • Milyen szempontok alapján fogják értékelni a munkámat?
  • Milyen külső cégekkel, személyekkel kell kapcsolatot tartanom?
  • Szükséges vagy lehetséges-e a továbbtanulás, továbbképzés? Ezt a vállalat támogatja-e?
  • Milyen lehetőségeim vannak a szakmai előmenetelre?
  • Mi a munkarend? (Várható-e hétvégi munka vagy túlmunka?)
  • Kell-e utazni és mennyit?

Követés

Kérdések saját magamtól

Az állásvadászatnak az utómunkálatát gyakran elfelejtjük elvégezni. Két szempontból is fontos pedig: az egyik, hogy tanuljunk a felvételi beszélgetés tapasztalataiból; a másik, hogy megerősítsük a rólunk kialakult pozitív benyomást.
Az interjút követő rövid időn belül üljünk le, és tegyük fel magunknak a következő kérdéseket:
 

  • Valóban akarom-e, hogy ezen a munkahelyen, ezzel a főnökkel dolgozzam együtt? Miért?
  • Melyek azok a fontos dolgok, amelyeket elfelejtettem közölni a felvételi beszélgetésen?
  • Melyek azok a kérdések, melyeket elmulasztottam feltenni?
  • Melyek azok a pozitív benyomások, amelyeket a felvételiztető valószínűleg kialakított magában rólam?
  • Melyek lehetnek azok, amelyek negatív nyomot hagyhattak benne?
  • Ismerve magamat, a szaktudásomat és a képességeimet, valamint az új munkahelyen rám váró feladatokat, melyek azok a legfontosabb dolgok, amelyeket nyújtani tudnék a munkáltatónak?
  • Melyek azok a tulajdonságaim, amelyeket szeretnék jobban tudatosítani a leendő munkáltatóban?

Követő levél

  • Megerősíti szándékát, hogy szeretné elnyerni az állást.
  • Megfogalmazza azt is, hogy miért akar pont abban a munkakörben elhelyezkedni.
  • Meghagyja a döntés lehetőségét, egyben fel is szólítja döntésre (ezek után már nehezebb nem válaszolnia a munkáltatónak).
  • Nyitva hagyja a további beszélgetés és tájékozódás lehetőségét, minden elkötelezettség nélkül.
  • Magabiztosan közli, hogy alkalmasnak tartja magát a feladatra.
  • Végül udvariasan a jókívánságait is kifejezi.